Jó érzés nem cselekvőnek lenni. Nem átgondolni nem megtervezni... sokszor csak utólag tudatosul: a szeretetből lett, a szeretetből született, olyan természetesen mint a belégzés és a kilégzés. Nem volt személy, nem volt ott aki csinálja. Mennyivel egyszerűbb, mennyivel örömtelibb és mennyivel hálásabb.

Várom, hogy önmagam nem cselekvő természete egyre inkább megmutatkozzon előttem. Olyan legyek mint a folyómeder, vagy olyan mint a bambusznád szára. Üres, átjárható.

A valódi áramlás csak így érezhető.

Mintha üresség és áramlás együtt járna.

Talán nem is vágyom most másra.

Évekig próbáltam a tartalmat, kerestem, formáltam, fejlesztettem. Most csak szívemet vágyom kitárni az üresség felé.