A szeretetnek nincs oka és nincs célja.

Nem valami olyasmi, amit létre kell hozni, vagy meg kell fejlődni. Nem egy elérendő állapot.

A szeretetet nem lehet csinálni. Amint azt mondod valamire vagy valakire, hogy „én szeretném szeretni”, akkor már egy téves úton vagy. Szeretet vagy van, vagy nincs. Nem valami olyasmi, amit akarni lehet, vagy egyáltalán akarattal el lehetne érni.

Szeretni valójában azt jelenti, hogy kapcsolódsz magadban a szeretet dimenziójához, ahhoz, ami már Van.

Megnyitod magad ennek az áramlásnak és te „csak ott vagy”, amikor ez rajtad keresztül kifejeződik. Sugárzod azt, ami van, ami mindig is volt és mindig is lesz.

Szeretheted akár az egész Földet, vagy az egész világot…

Mégis vannak dolgok, vagy vannak emberek, akik közelebb állnak hozzád.

Kik ők és miért pont ők? Kiből lesz család, kiből lesz barát, kiből lesz szerető társ? Valójában kit választasz, vagy a szeretet kiket választ, kiket gyűjt köréd? Lehet-e mindent és mindenkit egyformán szeretni? Ha a szeretet valami olyasmi, ami van és nem pedig amit csinálni kellene, vagy bármi fajta cselekvés automatikusan hozzá társulna…

Mégis ha a szeretet valami olyasmi, ami van, minden cselekvés minden történés mögött ott kell, hogy húzódjon, mintha minden át lenne vele itatva, mintha mindenhol ott lenne mindig és mindenkor. Minthogyha az anyag melyből fizikai valóságunk anyagát szőtték a szeretet fonalából készült volna.

Bármilyen mintázatot, bármilyen formát ölt is, az anyaga ugyanaz.

Mégis emberként mikor mondjuk azt, hogy szeretünk valakit?

Lehet már maga a kifejezés is téves. Lehet azt kellene mondanunk: szeretek, vagy szeretet vagyok, vagy… vagyok. És ebben a vagyokban egy tágas tér, valamifajta üresség rejlik, ami számtalan megnyilvánulási lehetőséget, teremtést kínál. Abban az ürességben ott van minden, minden, ami létezett, létezhet és létezni fog.

Maga a gyönyörűség, a gyönyör ez a fajta teljes állapot, mely szinte emberi formánkon túlcsordul és formát ölt. Lehet, hogy világunk Isten túlcsordult szeretete? Lehet, hogy, amiket vagy akiket kívül különösképpen szeretni tudunk, azok olyasmik, amik Őrá emlékeztetnek? Amik felidézik magunkban Őt, és az Ő végtelen szeretetét.

Valójában bármi emlékeztethet, hiszen minden forma mögött Őt találod. Minden forma mögött a szeretetet találod.

Ezért hogyha bármilyen érzés felbukkan benned, akkor figyelj és légy éber nagyon. Amikor valami vagy valaki megmozdít benned valamit ott az isteni is mozdul. Legyen az akár úgynevezett számodra kedves vagy kedvezőtlen érzés, érzet, vagy történés, emlékezz, hogy valójában egy lehetőség, ahol az isteni megmutatja magát. Ahol felismerheted azt, ami a formán túl van, hiszen valójában minden, ami megmozdít benned valamit, az Önmagadhoz vezet. Minden, valójában minden, ami megmozdít benned egy érzést, az lehetőséget kínál arra, hogy érzékelésedet a dualitás, a kettősségek világa fölé emeld. Jó és rossz, negatív vagy pozitív soha sincs külön. Valójában egymás kiegészítői párjai, az érem két oldala. Amikor egyik megmutatja az arcát, akkor valójában a háttérben ott van a másik is. Ez mindig így van, amíg a dualitás világán belül mozgunk.

Amikor ezt megértjük és felismerjük, látjuk és érzékeljük, akkor egészen könnyedén, természetesen megjelenhet bennünk a szeretet érzése.

Hiszen a szeretet nem választ, nem rekeszt ki, nem ítél el, nem minősít. A szeretet látja az érem mindkét oldalát. A szeretet olyan, mint Isten szeme, ami valójában látja az életet. Lát mindent, ami van, anélkül hogy választana. A szeretet ezért valamifajta tisztánlátásnak is tekinthető, mert képes meglátni mindenben a dualitáson túlhúzódó Istenit. Ezért figyelj arra, mit látsz meg a világban.

Én most, mikor ezeket a sorokat írom, épp egy magasban repülő sast, vagy sólymot… Égi jel? Talán.

Ha negatívumot, keresd meg a pozitív oldalát. Hogyan? Csak tudd hogy van, és figyelj, amikor figyelmed fénye által lassan megmutatkozik. Bent és kint egyaránt. Ha a pozitívumot, lásd meg azt az oldalt is, amely ott és akkor árnyékban van.

Ha látod mindkettőt, lásd meg azt, ami a kettősségeken túl van…

Valójában minden út Istenhez vezet.