Álmomban két lánnyal beszélgettem, blog írók voltak. Az írásaik olyan voltak, amik lágyan körbe ölelik az embereket.

Már egy ideje éreztem, hogy a "Lélektörténetek" kifejezés igencsak múlt szagú. Nem mondom, hogy számomra unalmas, de az, ami most történik, ahogyan éljük az életünket, az valami igazán újszerű. Valami, ami eddig megélt múltjainkhoz képest egészen új...
Ezért hát éreztem a név változtatás szükségességét, nem maradhat az a név, mely a múlt - sokszor érzelmileg nehéz - megéléseiből merít. A két lány (talán Anna és Jolán volt a nevük), javasoltak egy új címet: Az élet egyben blog
Tetszik!
Kíváncsiságból most ránéztem az Anna (kegyelem, könyörület, báj, kecsesség, kedvesség) és Jolán (egy író által kreált név) nevek jelentésére, aztán már számmisztikai elemzések is felbukkantak... ennyire nem akartam belemenni 🙂

Szóval Az élet egyben blog. Új kezdet, melyben benne van a teljesség és tágasság, minden, ami csak lehetséges.  Ezt választom.
Jó érzés a szívemnek. Mint a természet tágassága, lágy ölelése, mint a friss levegő, mint az űr végtelenje. Táncoló angyalok, embertömeg és kavalkád, remete egy sziklán merengve, szivárvány, csend. Fecske és harangszó, barlang, ami mindig vár, hegy, kirándulás, nemes tettek, út...lépések a homokban egymás után.

***

Azért meghagyom a régit is, mint régi ismerőst. Megszerettem. Olyan sokat éltem abban a világban. Meghagyom... ha esetleg lenne még ami oda tartozó, visszatérhessek, és leírhassam, és a régiben se legyek egyedül.