Kedves volt, arca sima, és derűs.
Csak nézett, szavak nélkül tekintett rám.

Sosem felejtem el a tekintét.

Arcok, melyekre mindig emlékezni fogok.
Arcok, melyeket utoljára láttam. Az utolsó tekintet, az utolsó ezéletbeli találkozás.
Mint egy kimerevitett pillanat, most is látom.

Arca kedves volt, sima, és derűs.
Ő az ágyról, én az ajtóból intettem vissza neki búcsúzóul, melyben ott volt a pillanat áldása.
Megbeszéltük hogy újra eljövök, újra találkozunk.
Mégis ott, abban a kimerevített szent pillanatban egy hang halkan szólt: most látod őt utoljára. 

...

Arca derűs volt, kedves és sima.
Sosem felejtem el a tekintét.
Áldott emlékként őrzöm igazgyöngy soron, az idők végezetéig.