Érzelmi integráció - Szüless újjá érzelmeidben
Ez az írás az érzelmi újjászületésről, megújulásról, az érzések tudatosításáról, belső "én-részeink" integrációjáról szól. Hogyan kezeld "negatív érzéseidet", hogyan kerülj még inkább egységbe önmagaddal, és ismerd fel a benned rejlő valós értéket. Ha úgy érzed a folyamat közben elakadtál, vagy segítségre van szükséged, az oldal alján választhatsz a különböző lehetőségek közül.
Az olvasáshoz kellemes időtöltést, megértést, felismerést, és nyitott szívet kívánok!
Szeretettel,
Lágler Zsófia
"Ha érzel, azt jelenti, hogy élsz"
Ha nem foglalkozunk saját érzelmeinkkel, érzelmi életünkkel, kiszáradunk. Legyenek érzéseink klasszikus értelemben véve akár "pozitívak" vagy "negatívak", kellemesek vagy kellemetlenek, fontos a rendszeres, tudatos odafordulás önmagunk felé. Ha érzel, azt jelenti, hogy élsz. Áramlik benned az energia, lüktet benned az élet. Ha bármilyen érzést elzársz vagy elutasítasz magadban, akkor saját rendszereden belül energetikai blokkokat hozol létre, melynek létezéséről sokszor már csak annak negatív hatása ad hírül üzenetet...
Törődj magaddal.
Tápláld a belső tüzet.
Adj magadnak énidőt, mikor saját érzelmeid vizébe tekinthetsz.
De mégis hányszor mondunk nemet saját magunknak, főleg akkor, amikor épp nehéz?
„Nem kellene, hogy ezt érezzem. Nem akarom ezt érezni. Gyűlölöm ezt az érzést, bárcsak ne lenne. Elegem van ebből az egészből. Tovább kéne, hogy lépjek végre...” Ismerős mondatok? Azt tanultuk (tanították), vagy mi magunk valamikor a régmúltban elhittük, hogy a negatív érzelmek nem jók. Elhittük, hogy nem való bizonyos minőségű érzéseket érezni mások felé - pl. haragudni, dühösnek lenni - , és az is lehetséges, hogy a spirituális-ezoterikus világ hatásaként a "szeresd magadat és mindenki mást is" elvet próbáljuk gyakorolni, vagy legtöbbször sajnos magunkra erőltetni... Hiszen ez az út megvilágosodáshoz, belső békéhez, Istenhez, mindenhez.
Mit üzen most szíved tava?
És ez az utóbbi gondolat, hogy a szeretet a kulcs, valójában nagyon szép. Ami fontos, hogy külön tudjuk választani: valójában ezt érezzük, őszinte, tiszta szeretet ébred a szívünkben, ami szinte túlcsordul, vagy azért akarjuk ezt a szeretetteli állapotot átélni, hogy megmeneküljünk "rossznak ítélt", aktuálisan jelenlévő érzéseinktől. Ez a belső és kifelé áramló érzésvilág és magas rezgésű tiszta energia tartósan egy folyamat eredményeként tud csak létrejönni, amihez idő kell, elszántság, tudatosság, és türelem. Ugyanakkor kell alázat és bátorság, erő és erény, kitartás és az emlékezés képessége. Ha az előttünk álló folyamatot át akarjuk ugrani, akkor nem foglalkozunk jelenlegi, aktuálisan nagyon is valós érzéseinkkel. Ha azonnal a „szeresd magadat és mindenki mást” elvet próbáljuk gyakorolni azért, hogy ne érezzük, ami valójában fáj, akkor annak legtöbbször az eredménye a belső elfojtás, bizonyos énrészeink elutasítása, a mélyen lappangó szorongó félelem és nagy eséllyel a szenvedés lesz...
Beszélgessünk!
- Hogy szerethetném őt, ha most azt érzem, hogy annyira haragszom rá, szinte azt érzem gyűlölöm, annyira megbántott, nem tudom szeretni…
- A jó hír az, hogy nem is kell…
- Hogy hogy? Mindenhol csak ezt hallom, hogy a szeretet a kulcs, szeressem magam, és másokat…
- Ez így van. De te most haragszol.
- Nem értem…
- De annyira fáj, hogy tehette ezt velem? Hogy tehet velem ilyet bárki? Az előző is ilyen volt…
- Kezded érteni? A teremtés csírája belőled indul, legyen szó kellemetlen szituációkról vagy fájdalmas helyzetekről...
- Igen, ezt is hallottam már, de azt érzem, ettől sajnos nem vagyok előrébb...
- Emlékszel? „Így lett az eddig láthatatlan seb látható.” A történtek és a fájó érzések esélyt kínálnak neked, valójában lehetőséget arra, hogy begyógyuljon, ami fáj, és a fájdalom helyén olyan teremtés szülessen, amire valójában vágysz. Ha megtanultad a leckét, ha begyógyult, ami fáj, a fájó érzések helyén új kapu nyílik… ami kivezet az ismétlődő körökből.
- Nehezen értem, amit mondasz…
- A legtöbb amit tehetsz, hogy tudatosítod, azok az érzések, amik benned vannak, a tieid. Az, akit jelenlegi életedben hibáztatsz miattuk, ő csak emlékeztet és rámutat arra, ami benned van. Valójában segít, hogy meglásd a sebet, ami gyógyulásra vár. És amikor ott vagy, és jelen vagy megsebzett önmagaddal, akkor valami elkezd megváltozni… Amikor elkezded szeretni azt a részedet, akinek fáj, amikor teljes lényeddel vele vagy, kifejezve legmélyebb együttérzésedet felé, akkor valami meg fog változni… Ott és akkor valami csodálatos dolog történik majd: A száraz, kiégett föld virágba borul….
Megfigyelem, megengedem, átlélegzem. Vele vagyok.
Igen... érzem. Itt kezdődik a valódi önszeretet.
Első és legfontosabb dolog tehát a tudatosítása, felismerése és megengedése annak, ami van.
Emlékeztek a szépség és szörnyeteg című mesére? Emlékeztetőül ha van kedved, hallgasd meg itt a történet elejét.
Hányszor kopogtatnak a mi ajtónkon is korábban elutasított, megtagadott részeink, akik szeretnének visszatérni, beintegrálódni az egységbe? Valójában ők hordozzák a korábban említett, bizonyos ideig tudattalan sebeket, melyekre a külvilág oly sokszor rámutat…
Kopogtatnak, és sokszor nehéz érzéseket, érzelmeket hoznak magukkal, de ott van náluk egy kincs is, egy erőforrás, amit ha nem riadunk meg tőlük, rendelkezésünkre bocsájtanak. Ilyenkor új energiák szabadulnak fel testünkben, az eddig blokkoltnak tűnő életterület felszabadul, és az élet könnyebben megy… Ezeket az erőforrásokat nem adják ingyen, nem adják csak úgy. Tudatosságunk és szívünk tiszta szeretete a próbája.
Ha tudjuk szeretni önmagunkban azt, ami első ránézésre visszataszító, ha nem riadunkmeg attól, ami ijesztőnek tűnik, akkor méltónak bizonyulunk az ajándékra...
Ahhoz, hogy idáig eljussunk, szükséges meglátnunk, aki az ajtónk előtt áll. Meghallani hangját, kérését, amivel hozzánk fordul. Ha megriadunk tőle, vagy elutasítjuk, újabb szövevényes kör indul, mire újra találkozunk vele, és esélyünk nyílik rá, hogy „palotánkba” beengedjük…
Az önismeret útján fontos lépés: gyere ki az áldozat szerepből!
Addig, amíg másokat hibáztatsz jelenlegi helyzetedért, lemondasz a saját erődről.
Amíg másokat hibáztatsz a saját érzéseidért, valójában nem vállalsz felelősséget saját magadért, az életedért, és kiadod a kezedből a megoldás lehetőségét is. Ezért ahhoz, hogy ki tudj lépni az áldozat szerepből itt is fontos tudatosítani, hogy mi az, ami van.
Kit hibáztatsz és miért? Milyen érzés, ha teljesen, tudatosan átéled, hogy a másik a hibás, és hogy neked ez mennyire fáj, amit veled tett? Tudatosan éld át az áldozat-szerephez kapcsolódó érzéseidet. Fontos, hogy érzés szintjén megélődjön, átélődjön, átégjen benned az, ami van…
Azáltal, hogy megengedődik az érzés, megszűnik a belső harc. Hiszen a belső feszültség és szenvedés az érzések elutasításból keletkezik, és nem maga az érzés okozza! És ha azt érzed, hogy nem akarod érezni, az adott érzést, ezt az érzést is enged meg magadnak! A nem akarom érzését, a nem akarom, hogy jelen legyen. Engedd meg tudatosan, és akkor már nem lesz elutasítás. Így tudod szépen lebontani, feldolgozni, begyógyítani az adott "érzelem-csomagot", mint a hagyma héjait fokozatosan visszafejtve, eljutva az ellenállástól, elutasítástól az adott énrész integrációjáig, felismerve a benne rejlő, valós értéket.
Oh ragyogó fény, világíts erősen, világíts át mindent, amivel valaha eltakartalak! Segíts, hogy eljuthassak hozzád...
A szenvedés oka az, hogy „mást akarok, mint ami van, de mivel képtelen vagyok megváltoztatni, ezért szenvedek.” A kiút kapuját a megengedés, elengedés, ellazultság nyitja meg, ezt tanítja a tantra is, és mutatja meg a tantrikus út, az intimitásban és szexualitás területén is.
Kezdetben valójában a meditáció is erről szól
Ha rendszeresen figyelünk befelé, mélyen önmagunkba, és időben észrevesszük a „tudatalatti óceánjából” kiemelkedni készülő érzelemcsomagokat, megérezzük, az addig láthatatlan sebet, akkor a „negatív” külvilági tapasztalatoknak töredéke jönne csak létre...
Ha meditálni kezdesz, ne rögtön a csendet akard és azt, hogy ne gondolj semmire... Hanem figyeld meg: mi borzolja most a víz felületét?
Mi az az érzés, amit ha igazán odafigyelsz, felfedezel most magadban? Ha megvan, és érzed, csak legyél vele, lélegezd át, érezd át, anélkül, hogy bármit is akarnál vele csinálni. Csak szemléld, és legyél ott, légy jelen. Tudatosíthatod, hogy ezek az érzések benned vannak, de nem vagy egyenlő velük, és ha megengeded, hogy jelen legyenek, nem válsz azokká! Így fokozatosa megláthatod azt is, hogy ami ijesztő, hatalmas árnyékot vet a falra, az valójában egy nálad sokkal kisebb, szeretetreméltó dolog... Kisebb, de a látszat és forma mögött ugyanúgy az Isteni fénye és ereje húzódik... Az fény, és az az erő, ami szeretne most visszatérni hozzád. Felismerheted, hogy te magad vagy, aki saját ajtód előtt kopogtat, egy elfeledett rész, egy elfeledett emlék, aminek itt az ideje, hogy gyógyuljon és integrálódjon.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged a fenti témákkal kapcsolatban, szeretettel ajánlom figyelmedbe intimitás coaching című oldalamat.
