Emlék-hangok

Amerre a szél fúj...

"Valahol a láthatárnál minden egyesül végül, egyetlen határvonallá válva, mely elválasztja az eget a földtől. Minden változik, csak a határvonal nyugodt és mozdulatlan. Ott, ahol úgy látszik, mintha érintkeznék a tenger végtelensége a föléje boruló égboltozattal.
Föltekintett az égre. A mozdulatlannak látszó felhőgomolyokat nézte. Fehéren, kékes-szürkén és halvány rózsaszínűen lebegtek a beláthatatlan vizek felett, mintha a magasban pihennének, örök nyugalomban. Pedig odafent is fúj a szél és a felhőket is a láthatár felé hajtja. A láthatár felé, ahol ég és föld egyesül.
Tekintete a távoli vonalon pihent meg végül, gondolatai is a felé szálltak. Meg kellene találnia, el kellene érnie, arra gondolt, az emberi tudat birodalmában is azt a határvonalat, mely elválasztja az ébrenlétet az álomvilágtól, azt a távoli láthatárt, melyben minden tovatűnt benyomás, álomkép és gondolat egyesül, megpihen.

A napsugarak nyughatatlan táncát figyelte a víz felületén. A tudat csöndjére vágyott, a láthatár örök nyugalmára, amerre a hullámok és a felhők igyekeznek.

Amerre a szél fúj..."

/Kaczvinszky József: Kelet világossága/

Meghallgatom:

Mikor álmodsz...

"Ha arra az útra lépsz, amely az álomnak, mint a káprázat jellegzetes állapotának
felismeréséhez vezet, irts ki magadból mindennemű félelmet.
Ha az álom tüzet varázsol eléd, változtasd vízzé, az ellenkező elemmé.
Ha kicsiny dologról álmodsz, változtasd át naggyá.
Ha nagy dologról álmodsz, változtasd át kicsinnyé.
Ilyen módon meg fogod ismerni a mértékek természetét.
Ha egy dologról álmodsz, változtasd át sokká.
Ha sok dologról álmodsz, változtasd át eggyé.
Ilyen módon meg fogod ismerni az egységet és a sokaságot.
Gyakorold ezt állhatatosan, amíg alaposan megtanulod."

/Hamvas Béla: Tibeti misztériumok/